Szeretettel köszöntelek a Virágenergetika közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Virágenergetika vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Virágenergetika közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Virágenergetika vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Virágenergetika közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Virágenergetika vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Virágenergetika közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Virágenergetika vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát Balló Gábor Imréné Hajnalka indította 10 éve
Néha jobb, ha kiírjuk magunkból a fájdalmakat. S olykor segítünk vele másoknak elviselni a friss fájdalmakat.
Hozzászólások eddig: 1
Balló Gábor Imréné Hajnalka üzente 10 éve
Egy fiatal lánynak meghalt a cicája.
Megosztottam vele az én fájdalmamat és az átélt eseményeket.
Íme:
Én is gyászoltam már cicát, amit autó ütött el.
Este, a baleset után betettem őt egy kis szivacskosárkába, amit régen neki vettem, de soha nem használta. Mintha tudta volna, hogy egyszer majd abban leli örök álmát.
Megsimogattam még, mielőtt aludni tértem volna, és nagyon érdekes érzésem volt. A szőre olyan volt mint mikor még élt.
Hajnal felé félálomban érzékeltem, mintha kijött volna a kosárból, leült a fenekére, megtámasztva magát az első két mancsával, úgy, mint ahogyan a cica ül. Megnyalta a kis száját, és olyan bambán nézett szét, mintha kába lett volna.
Felébredtem, és bementem a kisszobába, mert azt hittem, hogy magához tért.
De ő ugyanúgy feküdt a kis szivacskoporsójában, letakarva a fehér kendőmmel, ahogyan előző este hagytam.
Újra megsimogattam, de a szőre olyan sprőd volt és halott.
Eltemettük.
Másnap kimentem a sírjához, és beszélgettem valakivel.
Közben fél szemmel láttam, hogy egy aranyszínben fénylő cica alak (nem testből lévő) előbújik és figyel rám. Míg várakozott, addig törleszkedett az egyik kisfának. Majd amikor beszélni kezdtem hozzá, akkor megint cicaülő pózban figyelt rám. S amikor mondtam, hogy most már szabad vagy akkor – mintha egy pillangó szállt volna el előtte, elfutott, vidáman, ugrándozva.
Ami érdekes volt az egészben: tudtam, hogy az én Fricikém az, de sokkal-sokkal fiatalabb volt fénylényként, mint ahogyan a testi cicaként élt.
Ebből tudtam, hogy nem képzelgés volt az egész, hanem valóság.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás