De így vigyázta ő a baromfik, malacok és kecskék ételét is.

Meg is szólták a szomszédok, sőt, néha bolondosnak is nevezték, de inkább szeretettel, mert Nagyikát nem lehetett nem szeretni.

Egyik nap, mikor a szomszéd Sanyi bácsi átjött hozzánk, hogy megjavítsa a kertajtónkat, hallotta, ahogy Nagyika a széken ülő macskát győzködi.
- Cica, ne is álmodozz róla! Tudod, hogy a cicák nem mehetnek fel az asztalra, bármilyen kedvesen is nézel! Látom rajtad, hogy minden izmod felkészült az ugrásra. Rendjén is van az, csakhogy lefelé irányíts, a földre, és nem az asztalra!
- Ne tessék már udvarolni annak az állatnak! – szólt oda Sanyi bácsi. Az csak egy macska!
- Csak macska? Talán az a csak szó felesleges. Nem kevesebb ő egyik élőlénynél sem. 
- Azért én egy macskát nem tudnék úgy becsülni, mint azt a malacot, amit, ha felhizlalok, utána finom sonkát, kolbászt, szalonnát nyerek belőle! Elvégre a kettő között hatalmas különbség van. –próbálta kioktatni Nagyikát.
- Mondja Sándor! Szereti maga Istent?
- Már hogyne szeretném? 
- S tiszteli is? 
- Hogy kérdezhet ilyeneket tőlem? Hiszen ismer, tudja, hogy mélyen vallásos ember lévén, én vagyok a faluban a gyülekezet egyik oszlopos tagja. 
- Az meg lehet, hogy mélyen vallásos, de Istent akkor sem tiszteli kellően. Sőt, megkockáztatom, hogy semennyire, mert félig nem lehet tisztelni senkit és semmit. 
- Tisztelem én a Mindenhatót teljes szívemből. 
- Őt tiszteli, de amit teremtett, azt nem? - tette fel a kérdést a meghökkent embernek. - Istent tökéletesnek tartja? 
- Természetesen annak tartom. De hogy jön ez most ide? Mármint Isten a macskához, malachoz? – Kérdezte Sanyi bácsi.
- Úgy, hogy Istent csak akkor tiszteljük, becsüljük, szeretjük, ha ugyanezt az érzést tápláljuk minden felé, amit Ő teremtett. Akit bírálunk, azt nem tiszteljük, s nem kérdőjelezzük meg a tökéletességét azzal, hogy bíráljuk, lekicsinyeljük azt, amiről fogalmunk sincs, miért és miért olyannak teremtette, amilyen az lett. 
Mert lehet, hogy pont az a macska, vagy malac vádol be Nála minket azzal, hogy részrehajló megkülönböztetéssel tartjuk őket. Vagy azt olvasta valahol a Bibliában, hogy bármelyik állatot megemlítette volna, hogy erre figyeljetek, azt hanyagoljátok? 
Sanyi bácsi csak hümmögött, igazgatta a kertajtót jobbra, balra, s mintha kicsit pirosabb lett volna az arca, mint ideérkezésekor. 
Aztán csak annyit mondott. 
- Hm! Ha úgy vesszük. 
Mirci pedig Sanyi bácsi lábához dörgölődött, mintha tudná, hogy valóban megértette Nagyika tanítását. 
(Robelin, 2015. 11. 13. Nagyi meséi sorozat: A tisztelet)