A virágok varázslatos ereje: Az önmagát vesztésre ítélő ember belső monológja

Szeretettel köszöntelek a Virágenergetika közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Képek - 13 db
  • Videók - 3 db
  • Blogbejegyzések - 65 db
  • Fórumtémák - 4 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,

Virágenergetika vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Virágenergetika közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Képek - 13 db
  • Videók - 3 db
  • Blogbejegyzések - 65 db
  • Fórumtémák - 4 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,

Virágenergetika vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Virágenergetika közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Képek - 13 db
  • Videók - 3 db
  • Blogbejegyzések - 65 db
  • Fórumtémák - 4 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,

Virágenergetika vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Virágenergetika közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Képek - 13 db
  • Videók - 3 db
  • Blogbejegyzések - 65 db
  • Fórumtémák - 4 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,

Virágenergetika vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Az önmagát vesztésre ítélő ember belső monológja

Harcok árán szerezzük meg a jót? Akkor pedig nem kell!
Mindegy, hogy ezt a harcot magunkkal szemben vívjuk, de harc az akkor is, amiben vesztesek lehetünk.
Amikor az önsajnálatunkat, annak "jogosult igazát" akarjuk a környezetünk által is megerősítettnek hallani, akkor csakis azt a véleményt fogadjuk el, amiben szintén sajnálnak minket és majdhogynem azonos érvekkel támasztják alá, miért is nem "tudunk" tenni önmagunkért.
Minden más véleményt és javaslatot sértőnek, meg nem értőnek és bántónak vélünk, mert nem akarjuk hallani, hogy az állapotunkért mi vagyunk a felelősek, s mi magunk tehetnénk ellene.
Ezért azt mondjuk, hogy igazságtalan velünk a környezet, a világ, sőt, maga az élet is.
Pedig csak annyi lenne a tennivalónk, hogy el merjük hinni, bennünk van a Úr ereje, és ha Ő velünk, akkor ki ellenünk?
De nem akarjuk ezt az isteni igazságot beengedni a gondolatvilágunkba, mert akkor le kellene tenni az önsajnálatról, a másokat kijátszó, hamis gondolatokról, az anyagias félelmekről, egyáltalán a félelmekről.
Mert ezeket már megszoktuk, ismerjük az érintésüket, s még ha fájó is az, nem akarunk megválni tőlük, mert ezeket nem fogjuk elveszíteni, ezekre tudunk "vigyázni". Ellentétben a szeretettel, a boldogsággal, a felelősséggel felvállalt eredményességgel, sikerrel, stb., amik közül akár egyet is, ha elveszítünk, már megint vesztesnek érezzük magunkat. S inkább nem kell a jó, nehogy elveszítsük. Hisz’ ami nincs, azt nem lehet elveszíteni.
Hiába nem tart vesztesnek senki más magunkon kívül, nem akarjuk a valóság tükrében látni magunkat, mert kiderülhet, hogy mégis képesek vagyunk tettekre, célok elérésére, holott ezt mi magunkról nem akarjuk elhinni.
Ez a vastag, szürke, depresszív takaró biztonságosabb, mint a vidám, tettrekészséget eredményező lendület, ami képes volt lecsökkenni akkor, mikor nem tettünk semmit annak érdekében, hogy növekedjék, vagy legalább megmaradjon az eredeti nagyságában.
Nem tettünk, mert nem ismertük magunkat, nem tudtuk kik vagyunk, mik a valós határaink, és nem mertük felvállalni hovatartozásunkat.
Ezért nem mertük hinni, hogy pont olyan fontosak vagyunk az Úrnak mi is, mint mások.
De hogy is gondolhattuk volna ezt? Hiszen mi hibáztunk, emiatt vesztettünk is, és ezért haragszunk magunkra, míg mások sokkal eredményesebbek, sikeresebbek, jobbak. Csakis így lehet, mert nekik van, ami nekünk nincs.
Így természetes, hogy büntetjük magunkat, nem engedjük, hogy boldogok legyünk.
S ha végül is valami csoda folytán mégis kilépnénk a saját ördögi körünkből, kénytelenek lennénk egy másikat készíteni magunknak, nehogy kiderüljön, mindvégig azoknak volt igazuk, akik azt mondták, hogy elmerültünk az önsajnálatban.
No, ez az, amit végképp nem akarunk!
Vagy mégsem?
Az Úr erejét akkor is rád hagyták őseid, ha nem hallottál még soha róla. Benned él akkor is, ha bezártad lelked legszűkebb zugába.
S amikor úgy érzed, hogy a lelked bánatos, nem történik más, csupán az, hogy a lélek kéri, tedd szabaddá számára a Hagyatékot, az Úr erejét, hogy nem csupán birtokosa, hanem használója is lehess!
Döntsd el magad, elfogadod-e az Úr erejét, amivel mindent legyőzhetsz, vagy tovább szenvedsz!

Címkék: belső monológ pszichológia önsajnálat

Kapcsolódó hírek:

  Megjelent könyv

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu