Amit most leírok, nem azért fogalmazom meg, hogy okoskodjam, és tanítsak, osszam az észt, és…

és nem is tudom, még mi más állhatna a szándék mögött, hanem azért, mert az örömömet szeretném megosztani.

Elmondani, hogy ki tudtam rakni azt a puzzle-t, amivel majd 62 éven át próbálkoztam.

*** 

Ha Ti már régen tisztában vagytok azzal, amit itt fogtok olvasni, arra azt tudom mondani, hogy boldog vagyok, hogy ezt az örömöt más is magáénak tudhatja.

Ha most ennek következtében látjátok másként a helyzetet, akkor annak meg azért örülök, hogy tovább adhattam azt, amit kaptam.

***

Ti is gondolkodtatok azon, hogy mi is áll a „Megváltás” mögött?

Én nagyon sokat törtem rajta a fejem.

Nem értettem, hogy miféle bűntől váltott meg minket Krisztus.

Nem értettem, miért kellett neki szenvedni, és kínok kínja között meghalni.

Mint ahogy nem értettem azt sem, mi öröme volt ebben Istennek, a Mindenség Atyjának.

Részleteiben felfogtam, hogy a bűnbeeséssel áll összefüggésben, hogy Jézus kínszenvedéses halállal szabadította fel a lelkünket.

A kép valóban egyben volt, csak a puzzle darabkák nem pont ott illeszkedtek, ahol kellett volna nekik.

S így még mindig nem az volt, aminek lennie kellett.

Ma, mikor részemről is megnyílt az út a megismerés mélyebb rétege felé, végre helyére kerül minden kis képkocka.

Vagyis, a Teremtésnél az ember hallgatott a „Kígyóra” aki Isten elleni lázadásához maga mellé állította a Teremtményeket.

S miután ígéretekkel, különböző tudások ismeretével „megvette” az őt követők lelkét, onnantól szabadon rendelkezett a mellé állók felett, s mint fogva tartója kínozhatta, gyötörhette kedve és tetszése szerint, hiszen az ember önkéntesen ment ebbe a halálba.  

Oda, ahol már belátta, hogy rossz döntés volt, és valójában szeretne visszacsinálni mindent.

Csakhogy nem lehetett. Mert ami egyszer megtörténik, az elindít egy folyamatot, aminek meg van a maga útja.

(Annál inkább, mivel az ember a szabad akaratából választotta ezt az utat, és a gonosz árat fizetett érte. Annak a bizonyos „Tudásnak”a titkát árulta el.

Azt a tudást, ami nem az integrálszámításhoz szükséges, és nem a kémiai vegyértékeket rangsorolja. S még csak nem is azt, ami Bill Gates-t gazdaggá tette, vagy a többi tudomány, ami az embert valóban előbbre viszi.  Mert ennek képességét, ismeretét a Teremtő a teremtésnél megadta.)  

Hanem azt a tudást, amivel és ami miatt az ember örökösen a rossz útválasztás mellett dönt.

Tehát, ott volt egy helyzet, ami világossá tette az ember számára, hogy rabságban van.

Isten tudta, hogy az embert nem veheti vissza csak azért, mert mindenre kiterjedő hatalma lehetővé tenné.

S ha mégis ragaszkodik ahhoz, hogy aki vissza akar térni hozzá, az megtehesse bátran, akkor árat kell érte fizetnie.

Ő úgy döntött, hogy megadja a legnagyobb árat. Fiát, Krisztust adta váltságdíjul.

Úgy, mint amikor a rablók túszokat ejtenek, s ha nem akarják, hogy a túszok meghaljanak, akkor fizetni kell értük.

Nos, itt az átállt emberek voltak a túszok, és a váltságdíj a Megváltó, a Felkent, a Krisztus.

S az elkövetett bűn az Istentől való elpártolás.  

Itt válik egyértelművé, hogy mit jelent a János evangéliuma 3. rész 16. verse: 

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

A többi bűn, amit az ember ma elkövet, az mind abból fakad, hogy bár kifizette Isten a legnagyobb árat, vagyis a Megváltás megtörtént, csupán a megváltottak vacillálnak még, hogy lépjenek az Útra, vagy maradjanak.

Minden, amiért stresszel, félelemmel, hazugsággal, becstelen élettel fizetünk, az a gonoszhoz való ragaszkodásról szól.

S hiába gyártunk le mentségeket. Tudjuk jól, hogy azok csak kifogások.

Csak azt nem tudhatjuk, meddig tart a Kegyelmi Idő!

Nem tudjuk, mikor jön el az a pillanat, amikor nem lesz további lehetőség a felismerésre. Akár így, akár úgy. 

(Robelin. 2015. 04. 05  Húsvét vasárnapja.)