http://vs.hu/magazin/osszes/a-depressziosok-koztunk-elnek-es-senkit-nem-akarnak-bantani-0402#!s4

„A depressziósok köztünk élnek és senkit nem akarnak bántani” címmel olvasható írás után én is tollat, pontosabban fogalmazva klaviatúrát ragadtam.

A cikkben foglaltakkal - egy apróságot kivéve - egyetértek.

Mert hiába nem „akarnak” a depressziósok bántani, mégis előfordul, hogy azt teszik, s még csak nem is lehet őket felelősségre vonni, mivel a depresszió egy megváltozott tudatállapot (amit általában olyan gyógyszerrel gyógyítanak, ami további változást idéz elő az illető elmeállapotában).

A depressziónak sok fajtája létezik, s van olyan válfaja, ami után már nem lehet felelőssé tenni a beteget.

Merthogy a depresszió betegség. Akkor is, ha enyhe depresszióról beszélünk. Amit véletlenül sem szabad összetéveszteni az úgynevezett depresszív hangulattal. Bár, ha ez sokszor előfordul (főleg komoly indok nélkül), akkor azzal már komolyabban kell foglalkozni! 

Olyan állapot, amikor az agy bizonyos okok miatt nem képes a hormonháztartást egyensúlyban tartani, és a megnövekedett stressz-hormon termelés hatására a személy megváltozott tudatállapotba kerül. Méghozzá tartósan. 

Ilyenkor az embernél, a depresszió mértékének megfelelően minden más értékrendbe kerül.

Előfordult, hogy a nem súlyosnak diagnosztizált depressziós azt vette észre, hogy áll a nyolcadik emeleti lakásának ablaka előtt, és éppen „magához tért” abból a tudatállapotból, amiben megindult az ablak felé, hogy kiugorjon. Csupán az térítette magához, hogy virággal teli virágállványokat kellett volna az ablaknyitáshoz eltenni az útból. Csakhogy, ehhez már vissza kellett térnie a tudatos gondolatok világába, és ennek köszönhetően rájött, hogy milyen tragédia szélén egyensúlyozott.

Hiába ismert a betegség pillanatnyi mértéke, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy tartósan úgy is marad, mert a változás attól is függ, milyen fajta és mekkora mértékű stresszorok kerülnek a közelébe, melyek átlendíthetik az addigi legsúlyosabb állapoton.

A kezeletlen depressziós és külvilág közötti kapcsolat olyan, mint az alkohol hatása az azt elfogyasztó emberre.

Kiszámíthatatlan.

Bármennyire jól ismerjük az alkoholizálót, hiába tudjuk, hogy előző alkalmakkor milyen hatást váltott ki nála az elfogyasztott x deci alkohol, mégis előfordul, hogy váratlanul másként reagál rá a szervezete, így természetes, hogy ő is változó viselkedést produkálhat.

Ezt a szakemberek nagyon jól tudják, és ezért lenne fontos, hogy minden olyan munkát, ami akár egy ember életével kapcsolatos felelősségvállalással jár, pszichiáteri alkalmassági vizsgálatra s főleg rendszeres ellenőrzésre legyen kötelezett!

S itt nem tudom elfogadni azt a kifogást, hogy a légitársaságoknak ez rettentő sokba kerül.

Mert mi ér fel 150 ember életével?

S a kérdés nem költői!

Robelin. 2015. április 02.