„Ha a szeretet magját gyermekedben a fogantatásával egy időben felismered, majd élete minden napján táplálod azt, kinő belőle egy égig érő szeretetfa, amit semmilyen vihar nem képes kioltani.
Még akkor sem, ha villám csapkodja, orkán tekergeti. 
Mindig tud árnyékot adni, lombjába madárfészket befogadni,
és védelmezni a rászorulókat. 
Mert a szeretet neveli őt Isten fájává. 
Ezzel megtanítod arra, hogy ugyanezt adja ő is 
a saját testéből sarjadzott csemetéjének.

El sem hiszed, milyen csodákra vagyunk képesek egy csokor virág közelében!

A szépségük elbűvöl, illatukat megcsodáljuk, elcsitítjuk velük a viszályt, aztán elmegyünk mellettük anélkül, hogy tudnánk, milyen értéket kaptunk általuk.

Nagymamáink idejében (én nyugodtan írhatom: szüleinkében) halomban álltak a szobákban a vázák, és nagyon sok esetben nem kihasználatlanul. A kertből – városban a piacról - rendszeresen feltöltöttük pompázó virágcsokorral őket, hogy szebbé tegyük velük környezetünket.

Uram!

Naponta látom, reggel, mikor felkelek,

Hogy életem egén gyűlnek a fekete fellegek.

Aztán alkonyatkor, az év minden napján,

Esténként, mikor pihenni térek,

Miért van, hogy nem látom a vihart,

Csak a ragyogó napsütést,

És a derűs, madárröptés eget?

Mert reggel nem velem,

Hanem félelmekkel ébredsz,

De este, mikor visszanézel,

Látod, hogy minden percben

Vigyáztam rád, szerető szemmel.

Ha hinnél, ha bíznál bennem,

Láthatnád, nem csak éjjel,

Reggel és nappal is védelek!

Kicsi rókám

A világról mit sem tudott,

Míg ereje volt, addig futott.

Éhes gyomrát éhség marta,

Gyenge lábát bogáncs szúrta.

Anyukája már csak álom,

- Testvéreim sem találom! –

Sírja kicsi szomor’ szeme,

Bánat és bú gyereklelke.

Hozzám, hogyha közel jönne,

Vigasztalnám szeretgetve.

Ölembe, ha vehetném,

Cirógatnám, szeretném.

Kedves szóval becézném.

Édes rókám, kicsi mézem,

Maradj szelíd,

Szépen kérem!

Itt a szőlő, édes, leves,

Óvatosan, ne légy heves!

Jó látni, hogy az elmúlt pár évben milyen sokat változott városunk!

S nem csak a hivatalbácsik tevékenységének köszönhetően, hanem, mintha a lakosság hozzáállása is változott volna! 

Ma volt (még mindig van is) a TeSzedd szemételtakarítási akció!

A kezdésnél – 09:30 - jóval több emberre számítottam, majd megnyugodva láttam, hogy időközben jöttek még szép számban családostól, gyerekekkel.

Valószínű, hogy már a tegnapi, tegnapelőtti időpontokban mások is takarították a káposztásmegyeri Farkas-erdőt, azonban sejtettük, hogy mi is találunk oda nem illő „holmit”.

I.

Mama! Elengedted a kezem!

Igen.

De itt vagyok mögötted, csendesen.

Mama nézd!

A lépést egyedül teszem!

Látom.

Bár, még botladozva, édesem.

Mama, jaj, most elestem!

Állj talpra szépen, ügyesen!

Jó, mama. De ígérd meg,

Soha se hagysz el engem!

Anyád mindig vigyáz rád gyermekem.

II.

Mama! Elengedted a kezem!

Igen.

De itt vagyok mögötted, csendesen.

Mama nézd!

A lépést egyedül teszem!

Látom.

Bár, még botladozva, édesem.

Mama, jaj, most elestem!

Lassan itt van április 19, a 2015/I VEA képzés második napja!

Az első tanfolyami nap anyaga DVD-n, így, aki szeretne becsatlakozni, lazán pótolhatja a hiányzó napot, hiszen a teljes anyagot megkapja, s a továbbiakban együtt tud haladni a csoporttal.

Most is egy fantasztikusan jó társaság jött össze. 
Az első tanítási nap teljes anyagát videóra vettem, így aki szeretne bekapcsolódni a képzésbe, pótolni tudja az elmaradást, s a továbbiakban együtt haladhat a csoporttal.

Amit most leírok, nem azért fogalmazom meg, hogy okoskodjam, és tanítsak, osszam az észt, és…

és nem is tudom, még mi más állhatna a szándék mögött, hanem azért, mert az örömömet szeretném megosztani.

Elmondani, hogy ki tudtam rakni azt a puzzle-t, amivel majd 62 éven át próbálkoztam.

*** 

Ha Ti már régen tisztában vagytok azzal, amit itt fogtok olvasni, arra azt tudom mondani, hogy boldog vagyok, hogy ezt az örömöt más is magáénak tudhatja.

Ha most ennek következtében látjátok másként a helyzetet, akkor annak meg azért örülök, hogy tovább adhattam azt, amit kaptam.